Gyászhír
Mély gyászban írom a hírlevél mostani számát. Elveszítettünk egy olyan embert, aki Petőfibánya életében meghatározó szerepet töltött be. Egy ember életét nem lehet pár leírt gondolattal „összefogni”. Emléket állítani és emlékeztetni rá, talán igen.
2014. február 3-án, most már tudjuk, hogy utolsó munkanapján hazament, és többé nem tért vissza. Egy emberként drukkoltunk neki azért, hogy meggyógyuljon és visszajöhessen közénk dolgozni, de sajnos az élet másképp írta meg sorsát.
Négy és fél hónap kegyetlen harca után Ficsor Miklósné, Judit 2014. június 15-én 2 óra 41 perckor elhagyta e földi életet, és megkezdett egy másikat.
Judit 20 éven át a Petőfibányai Kulturális és Testnevelési Közalapítványnál dolgozott. Ő egy személyben volt könyvtáros, művelődésszervező, pénztáros, könyvelő, és még sorolhatnám a végtelenségig mindazt az áldozatos munkát, amit Petőfibányáért tett mindig jó szívvel, lelkesedéssel és teljes odaadással. Nála nem volt munkaidő vége, szombat és vasárnap. Ő mindig ott volt, amikor szükség volt rá, és persze, hogy szükség volt rá, hiszen Ő volt a mozgató rugó Petőfibánya kulturális életében. Szervezte a koncerteket, az író-olvasó találkozókat, a kiállításokat, a rendezvényeket, Ő találta ki a dekorációkat és meg is csinálta őket, és még számtalan közösségi munkát végzett, amit most felsorolni lehetetlenség. Szerénysége határtalan volt, szeretett mindig a háttérben maradni, és onnan élvezni munkája gyümölcsét.
Még csak 56 éves volt, tele energiával, tervekkel. Nélküle a folyosó üres, az irodája sivár, hiányzik a kedves lénye, a hangja, és a nevetése, a közös ebédek hangulata. De a hiánya mellett a Ház minden szegletében mégis Őt érezzük és hiszem, hogy soha nem fog innen örökre eltávozni, mert élete volt a Ház.
A Ház minden szegletéből az Ő szeretete sugárzik, mert példamutató alázattal és önzetlenséggel végezte nem kis feladatát.
Judit, nagyon jó ember voltál, nyugodj békében!
Juditot ismerve búcsúszavai az alábbiak lennének:
„Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni.
Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett,
Így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek.
Ha emlegettek, köztetek leszek,
De fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás lesz rajtatok."
Judittól 2014. június 21-én 16 órakor veszünk végső búcsút a petőfibányai köztemető ravatalozójában.
Juhászné Barkóczy Éva
polgármester
Petőfibánya Községi Önkormányzat