Nyomtatás

Megrendülten búcsúzunk!

Írta: Csépe László - .

fl_honlap.jpg
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
Petőfibánya Község Önkormányzatának
1994-2010. ciklusidőszakban tisztséget betöltő
Polgármestere,
a Zagyvaság Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület
Alelnöke

Fekete László

2010. október 9-én
hosszú betegség következtében
57 éves korában elhunyt.

Tisztelt Gyászoló Család, Barátok, Ismerősök!

Kedves Laci!

Mindannyian reméltük, hogy elkerülhető, ám amitől tartottunk, sajnos bekövetkezett. Reméltük, hogy sikerülni fog, rengetegen szurkoltunk Neked, s bármennyire láttuk is a gyilkos kór nyomait életkedved, munkabírásod elhitette, hogy lehet ez másként is. Te mindig győztesen jöttél ki a küzdelmekből, ezért nem lehet, hogy ezt, a legfontosabbat elveszítsd! Sajnos kiderült, hogy ez még Neked is lehetetlen, mert ez erősebb minden emberi akaratnál.

Búcsúzni az életben sokszor még rövid időre sem könnyű, véglegesen pedig különösen nehéz, szinte lehetetlen. Talán nem is az eltávozottnak fontos mindez, hiszen számára a tér, az idő és a létezés teljesen más dimenziójából a mi földi dolgaink már jelentéktelennek tűnhetnek, de nekünk, akik itt maradtak annál fontosabb. Nehéz pontosan meghatároznunk, hogy mit is jelentett számunkra Fekete László, bár biztos, hogy mindenkinek van legalább egy személyes története, meghatározó emléke Rólad.

Hiszen egyszerre voltál a családban szüleid gyermeke, több mint 35 éven át férj, fiaidnak szerető apja, imádott unokáid nagyapja. Ugyanakkor megbízható barát, a munkahelyeden jó kolléga, s igazán a hivatásának élő, köztiszteletben álló polgármester közel 20 éven át.

Mi, akik közelről ismertünk bátran elmondhatjuk, hogy nem voltál könnyű ember. Nagyon konokul tudtál ragaszkodni a saját dolgaidhoz, nem tűrted az igazságtalanságot. Elvártad, hogy mindenki a lehető legjobban teljesítsen, s ugyanilyen könyörtelenül maximalista voltál saját magaddal szemben is. Varázsod abban is rejlett, hogy a környezetedben élők mindig tudták, hogy a munka keménysége mélyen szerető szívet, igazán különleges embert takar.

Rád pontosan illenek Wass Albert szavai:


"Az igazán előkelő ember senkinek sem alkalmatlankodik, útravalót nem koldul, ellátja mindennel magát. Jön és megy. S hogy itt volt, azt csak onnan lehet tudni, hogy néhány ember aggódva keresi a nyomát, mert szeretné visszafizetni neki azt, amivel tartozik.."


Ha életednek legfontosabb és legmeghatározóbb tulajdonságait keressük, akkor leginkább a HŰSÉG, a tisztesség, de főként a kötelességtudás, ami elsőként eszünkbe juthat. Nálad tisztességesebb,
becsületesebb, hitelesebb embert aligha fogunk ismerni. Nem riadtál meg a feladatoktól, hanem alaposan rákészülve, utánanézve mindennek, maximális elszántsággal végre is hajtottad azokat.

Olyan emberi teljesítményt hagysz örökül ránk, amit most életpályád végén muszáj lexikonszerűen is
felvillantanunk. Ha csak a szikár tényeket említjük, akkor az valahogy így hangozna:

Fekete László Ecséden született 1953-ban, itt járta általános iskoláját, s a Bajza Gimnázium elvégzését
követően rádió és televízió műszerészként dolgozott Petőfibányán. Előkészítője a település önállóságának, majd annak első tanácselnöke, s közel 20 éven át polgármestere. Nős, három fiúgyermek apja és két unoka nagyapja.

A tények is tekintélyparancsolóak, de mennyivel többet tud az a szerencsés ember, aki személyesen ismerhetett Téged.

Nyilván nem lehet véletlen, hogy amikor a Petőfibányaiak eldöntötték önálló települést alakítanak, akkor ennek a küzdelemnek az élére olyan embert kerestek és bíztak meg, mint, Te, Fekete László.
1989 nemcsak az ország életében, hanem a Tiédben is sorsfordító esztendő volt. Az addigi nyugodt munkát és családi életet felváltotta a köz szolgálata, amely életed végéig meghatározó maradt.

Nagyon sokat küzdöttél, de mindig a köz érdekéért, azért, hogy mindenkinek jobb legyen. Szerény
voltál, puritán a végtelenségig. Annyira fontos volt a feladatod, hogy sem a szabadságot, sem a betegséget nem engedted meg magadnak az elmúlt húsz év során.

1990-től tervszerűen gazdálkodva kezdted meg a petőfibányai fejlesztéseket, de hamar csalódtál. Azt
mondtad nem szólhat erről a demokrácia.

1994-es polgármesteri visszatérésed után, ha lehet még hatványozottabban vetetted bele magad a
munkába. Nagyon alapos, rendkívül takarékos gazdálkodással évről évre növelted a falu anyagi tartalékait. Soha nem engedted meg, hogy bárki pazaroljon. Mondogattad: spórolni, óvni a köz javára, még jobban, mint otthon! És mindeközben számtalan fejlesztés valósult meg. Hagyományt teremtettél a közös ünnepségekkel, odafigyeltél az intézményekre, minden dolgozóra. Mindezt úgy, hogy közben Te végig szerény maradtál, a magadét nem, csak mindig a település érdekét tekintetted. Ezért éreztünk elégtételt, amikor tavaly megkaptad „a köz szolgálatáért érdemrend" arany fokozatát...

Gyermekien tudtál örülni annak, ha nyert egy pályázat, ha elvégeztetek egy feladatot. Hihetetlenül
boldog voltál, ha bármilyen beszerzésnél jobb ajánlatot lehetett kapni, s mindig büszke arra, hogy mennyit takarítottál meg a falu számára.

A Petőfibányaiak sosem kételkedtek, valahogy ösztönösen bíztak Benned. Az egymást követő
választásokon óriási fölénnyel választottak polgármesterré. A település ezzel jelezte azt, hogy Nálad jobb vezetőt nem tud és nem is akar magának. Tudták, hogy irányításod biztonságot és tisztességet jelent. Közismert volt, hogy oroszlánként küzdesz Petőfibánya érdekeiért. Hited és igazságérzeted reménytelennek tűnő ügyeket is megmentett. Ügyvédként tapasztalhattam, hogy ennek is köszönhetően kapta meg Petőfibánya a vitatott külterületeket.

Ha valakivel végigmentél a településen, Neked minden épületről volt történeted, ismerted a fákat,
bokrokat, tele voltál tervekkel. Munkád eredményét, kezed nyomát még hosszú éveken át őrzi minden. Kitörölhetetlenül örökre beírtad magad a település történelmi aranykönyvébe.

Olyan furcsa ez így, hol jelen, hol múlt időben beszélni Rólad. Ma még nehezen tudjuk elképzelni,
hogy milyen lesz itt az élet nélküled. Nagyon magasra tetted a mércét, s amit örökül hagytál annak ápolása és gyarapítása az itt élők mindenkori kötelessége.

Kedves Laci!

Te olyan felelősen gondolkodó ember voltál, aki az élete árán is végrehajtotta a rábízott feladatot.
Amikor kiderült, hogy mekkora a baj az egészségeddel, Te nem egyeztél bele az orvosi beavatkozásokba. Amivel megbíztak mindennél fontosabb volt. Döntöttél a saját életedről, óriási áldozatot hozva a település érdekében. Minden feladatot továbbra is pontosan, precízen teljesítettél hatalmas önfegyelemmel.

Most, a személyes holmijaid között feleséged talált egy cetlire írt vers idézetet. Talán azért tartottad
magadnál, mivel ez kifejezte hitvallásod, s talán azért is, hogy elhangozhasson:

"Okozz örömöt másoknak, mikor csak teheted. Adj, dicsérj, segíts, hajolj le; szárítsd a könnyeket. Adj, amid van, s adj, amíg van. Ne bánd, hogy nem marad. S ha már minden javad elfogy, oszd széjjel magad. Okozz örömöt, hadd legyen boldogabb a másik, kinek lényéből az öröm Rád visszasugárzik."

Búcsúzik Tőled családod, elköszönnek a szomszédok, búcsúznak a pályatársak, a volt hivatali
munkatársak, a képviselők, a környék polgármesterei, a kistérség munkatársai, a Zagyvaság vidékfejlesztői, az összes barát, sportbarát és ismerős, minden Petőfibányai! Az ő számukra örökké polgármester maradsz, Petőfibánya első és örökös polgármestere, a köz szolgálatának példaképe.

Igazi barátként is örökre pótolhatatlan leszel.
Szavaid, tetteid, iránymutatásod mindig bennünk élnek majd! Hiszem, hogy 2010. október 9-én este 6 óra óta, ha Petőfibánya felett felnézünk az égre, ott egy csillag fényesebben ragyog. Az itt élők bízhatnak abban, hogy ez a csillag fentről továbbra is vigyáz rájuk, óvja őket. A mi feladatunk pedig, hogy megőrizzük ezen csillag földi életének és pályájának emlékét.

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Laci! Nyugodjál békében!


Eperjesi Tamás